Alföldi Géza:
A tél
Tél. Nagyapám hogy szerette a csillogó havat. Gyermekkedvvel nézte. A hó megérezte, s hálás volt érte.
Hálás, mert egy bánatos karácsony este, mikor a vér agyát eszméletlenre verte, s elesett, úgy találtam rá a hó felett, hogy a láb magas hó karjába vette, s hogy meg ne üsse élet-marta testét, puha párnának aláterítette millió legszebb ezüst hópehelyke ragyogó szemét.
Áprily Lajos:
Karácsony-est
Angyal zenéje, gyertyafény – kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást, csak jó, meleg simogatást.
Mi győzött érdességemen? Mitől csókolhat úgy kezem?
Simogatást mitől tanult? Erembe Krisztus vére hullt?
Szemembe Krisztus-könny szökött? – kinyúló kézzel kérdezem.
Áldott vagy a kezek között, karácsonyi koldus-kezem.
József Attila:
Karácsony
Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég s az újszülött rügyező ágakkal lángot rak a fázó homlokok mögé.
József Attila:
Betlehemi királyok
Adjonisten Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem, Segíts, édes Istenem.
Istenfia, jónapot, jónapot; Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, Aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok!
Juhász Gyula:
Betlehem
Ó emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este, A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, édes bambino, Kit csordapásztoroknak éneke Köszöntött angyaloknak énekével.
Ó emberek, gondoljatok ma rá, Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény. És nem találtak más födélt az éjjel A városvégi istállón kivül.
Ó emberek, gondoljatok ma rá, Kit a komor Sibillák megígértek, Kit a szelíd Vergilius jövendölt S akit rab népek vártak, szabadítót.
Ó emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden földi paloták fölött.
Ó emberek, gondoljatok ma rá, Augustus Caesar birodalma elmúlt, Az ég és föld elmúlnak, de e jászol Szelíd világa mindent túlragyog.
Ó emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek!
Ó emberek, gondoljatok ma rá, És hallgassátok meg az angyalok És pásztorok koncertjét, mely e szent éj Ezerkilencszázhuszonhároméves Távolságából is szívünkbe zeng.
Ó emberek, gondoljatok ma rá, S gondoljatok rá holnap és minden áldott Napján e múló életnek s legyen A betlehemi énekből öröm, A karácsonyi álomból valóság És békessége már az embereknek!
Nagyfalusy Lajos:
Ó boldog éj!
Ó, boldog éj, Fönséges éj, Százszorszent Drága éj! Földön is, égen is alleluja! Krisztus, az égnek, a földnek Ura Szűznek ölébe leszáll, Krisztus, a békekirály.
Ó, boldog éj, Malasztos éj, Százszorszent Csupa fény! Fény, ki után a világ epedett, Ki örök irgalom és szeretet, Glória! Földre leszáll Isten, a Fény, a Király!
Ó, áldott éj, Ó, boldog éj, Százszorszent Békeéj! Békekötést szerez Ô veletek, Nyitva legyen neki a szívetek, Tiszta szívekbe leszáll Krisztus, a békekirály.
Szent Ambrus:
Ádventi himnusz
Figyelmezz, Izrael Ura, Ki ülsz a Kerubok felett, Jelenj meg Efraim előtt, Jöjj, támaszd fel hatalmadat!
Nemzetek Megváltója, jöjj, Szűznek szülötte, jöjj közénk, Ámuljanak a századok: Istenhez illő születés!
Nem férfiú magva hozott, Titkos lehellet ád nekünk: Isten Igéje testbe vált, S a szűzi méh virága vagy.
Kelyhe gyümölcsöt bontogat, Szemérme bár bontatlan áll, Erénye tisztán tündököl: Isten járja e templomot.
Szemérme mint királyi ház: E nászteremből lép elő, Mint kettős lényű óriás, S vígan repes az út elé.
Kijössz Atyádnak mélyiről, Bemégy Atyádnak mélyire. Leszállasz mind a poklokig, Felszállasz Isten székeig.
Ki az Atyának mása vagy, Ölts testet, győzelmed jelét. Testünket, a gyámoltalant, Tegye acélossá erőd.
Már fénylik Jézus jászola, Új fényt lehel az éjszaka. Ezt immár meg ne rontsa éj, Nem-szűnő láng legyen a hit.
Fordította: Sík Sándor
|