Halloween

október 31., mindenszentek előestéje Október végén az áruházláncokban már Magyarországon is feltűnnek a narancssárga díszek, amelyek a nálunk kevésbé ismert, és a még kevésbe ünnepelt Halloween jelképei.   Eredet A Brit-szigetek területén és a mai Franciaország északi részén élő kelták november elsején ünnepelték az újévet. A kelták úgy tartották, hogy az újesztendő előtti napon az élők és a holtak közötti határ elmosódik, a halottak pedig visszatérnek. Október 31-én a magaslatokon hatalmas tüzeket raktak, termény- és állatáldozatot mutattak be. Miután kialudt a tűz, az ünneplők hazatértek, a parázsból pedig egy-egy darabot otthonaikba vittek, ahol ismét tüzet gyújtottak és egész éjszaka virrasztottak. A kelta hatások mellett a római hagyományok hagytak nyomot a Halloween átalakulásán. A fák és a gyümölcsök istennőjének, Pomonának ünnepét szinte egy időben rendezték. Később a szokások összefonódtak és kialakultak az esemény ma is visszaköszönő jelképei: a boszorkány, a fekete macska, a csontváz, illetve a tréfálkozás és a jóslás. A középkorban az egyház azzal támadta a Halloweent, hogy az ünneplők a sátánt szolgálják, esténként pedig boszorkányszombatot tartanak. Ünnep tengerentúli változata Amerika felfedezése után a telepesek körében nem volt népszerű a Halloween, változást a 19. század közepe hozott, amikor valószínűleg a nagyszámú ír bevándorlók keltették életre az ünnepet. Elsősorban az Egyesült Államokban és Kanadában bevett szokás, hogy a gyermekek jelmezekbe bújva házról házra járnak és édességet kérnek ajándékba. A felnőttek házibulikon múlatják az időt szintén maskarába öltözve. Az ünnep nélkülözhetetlen kelléke a faragott tökfigura vagy annak műanyag változata. Halloween magyar fordítása Október és november fordulójában összetorlódnak az ünnepek: a Halloween október 31-re, a mindenszentek november 1-re, míg a halottak napja november 2-ra esik. A leírásokban és a fordításokban éppen ezért gyakran keverednek a kifejezések. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: angol kifejezés magyar fordítás All Soul’s Day halottak napja (tükörfordításban minden lélek ünnepe) All Soul’s Day mindenszentek ünnepe All Saint’s (Day) Eve of All Saint’s All-hallows mindenszentek ünnepének korábban használatos kifejezései (Hallow jelentése az óangolban szent) All-hallowmas Alholowmesse Hallowmas Halloween Halloween, jelentése mindenszentek előestéje All-hollows Eve/Even Halloween korábban használatos kifejezése, jelentése mindenszentek előestéje Nut Crack Night középkorban október 31-én tartott ünnep, jelentése diótörés éjszakája (a diót a rómaiak varázslásra használták) Snap Apple Night középkorban október 31-én tartott ünnep, az elnevezés egy játékra utal: a résztvevők hátrakötött kézzel próbálták megenni a madzagokra kötött vagy a víz tetején úszkáló almákat (utóbbi ma is gyakori feladat a Halloween partikon) Guy Fawkes Night angolszász területeken (főleg Angliában) november 5-én tartott ünnep, amikor hatalmas örömtüzet gyújtanak és tűzijátékot rendeznek (a szokás a kelta időkben a Halloween ünnep része volt) Bonfire Night Fireworks Night Plot Night Képeslapok - Halloween           Mindenszentek és halottak napja november 1. és november 2. Az egymás utáni napokon ünnepelt mindenszentek és halottak napja közül egyértelműen az utóbbi dominál, annak ellenére, hogy a megemlékezés később alakult ki.         Minden vértanú ünnepe A minden vértanú ünnepe volt az első keresztény jeles nap, amely a halottaknak állított emléket. A Keletrómai Birodalomból a 4. századból maradt fenn írásos emlék, amely arról számol be, hogy a keresztényüldözések áldozataiért imádkoztak. Kezdetben nem alakult ki egységes időpont, három alkalommal, május 13-án, a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan és pünkösd után ünnepelték meg a vértanúkat Keleten. A Róma vezetésével kibontakozó nyugati egyház a 6. században vette át az ünnepet. Ebben IV. Bonifác pápának volt kiemelkedő szerepe, aki a katakombákban nyugvó őskeresztényeket hatalmas pompával újratemettette. Az eseményre 690. május 13-án került sor, ezt követően pedig minden évben felidézték az első keresztények emlékét. A korabeli szertartásnak volt egy érdekes eseménye: a Vértanú Mária templom kupolájáról rózsaszirmok hullottak a mártírokért imádkozó hívekre. Ez a hagyomány a középkorban átkerült augusztusra, a rózsák ünnepére. A minden vértanú ünnepe egészen a középkorig élt, jelentőségét azonban visszaszorította a mindenszentek később kialakult hagyománya. Mindenszentek III. Gergely pápa a 8. században indította útjára mindenszentek ünnepét. A pápa kiállt azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is emlékezzenek meg, ezért 732-ben a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját mindenszenteknek, vagyis az egyház szentjeinek ajánlotta. A történtekből kiolvasható, hogy a mindenszentek nem a vértanúk ünnepének új értelmezése, hanem attól teljesen független kezdeményezés. Nem ismert, hogy a felszentelés az év melyik napján történt, a 8. századtól azonban november elsejét említik, mint az ünnep dátumát. Az sem ismert, hogy miért pont november elsejére esett a választás, talán valamelyik pogány rítus átvétele állhat a háttérben (kelta újév vagy hispán-gall ünnep). Mindenszentek, akárcsak a minden vértanú ünnepe idővel elveszítette jelentőségét, a halottak napja kiszorította a kalendáriumból.   Halottak napja A népi kultúrában a mindenszentekhez szinte egyetlen szokás sem kötődik, ezzel szemben a halottak napja igen színes hagyományokkal rendelkezik. A mindenszentekkel ellentétben az ünnep nemcsak a katolikusoké, hanem a reformáció több vallása is elfogadja: míg az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerik, addig a reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az eseményről. A halottak napja szintén önálló ünnep, a másik két szokástól függetlenül alakult ki: Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldoztatokkal emlékezzenek meg. A szokás Nyugat-Európában a 12-13. században mindenhol elterjedt, így Magyarországon is. A szokás ismertsége napjainkban is töretlen, azon kevés hagyomány közé tartozik, amely életben tudott maradni a 21. század elején is.

Keresztény egyházak viszonya mindenszentekhez és halottak napjához

November másodika és pünkösd utáni első vasárnap a nyugati és a keleti egyházakban a halottak napja hagyományos időpontja.     egyház mindenszentek halottak napja római katolikus november 1. november 2. evangélikus november 1. november 2. református - - görög katolikus pünkösd utáni első vasárnap   többször egy évben ortodox pünkösd utáni első vasárnap   többször egy évben anglikán november 1. -     Evangélikus (lutheránus, ágostai hitvallású) ünnep: Luther Mártont 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára függesztette ki az egyház megreformálásáról szóló írását. A reformáció eredményeként megalakult egyház elfogadja a szentek létezését, ám a Bibliára hivatkozva elutasítja, hogy hozzájuk imádkozzanak a hívek, vagy segítséget kérjenek tőlük. Ebből kifolyólag a mindenszentek ünnepét, akárcsak a halottak napját megtartják, ugyanabban az időpontban, mint a római katolikusok, bár nem tartozik a fő ünnepek közé. (Európában eltérések lehetnek a különböző lutheránus egyházak felfogásában az ünnepekkel kapcsolatban.)   Református (kálvinista) ünnep: A református vallás a 16. században elindult vallásreform egyik ága, megalapítása Kálvin János nevéhez kötődik. A reformátusok elvetik a szentek tiszteletét, így a mindenszentekről sem emlékeznek meg. Kálvin a halottkultuszt helytelenítette, még a sírok megjelölését is elvetette, ezért a halottak napja sem egyházi ünnep. Az erős római katolikus hatás miatt Magyarországon nem ritka, hogy a reformátusok is kilátogatnak a temetőkbe és megemlékeznek az elhunyt szeretteikről.   Görög katolikus ünnep: A görög katolikusok az ortodox egyházból kivált és a római katolikusokhoz csatlakozott felekezet. A pápa fennhatóságát elfogadják, viszont liturgiájuk és teológiájuk az ortodox egyházhoz áll közelebb. Mindenszentek ünnepét pünkösd utáni vasárnapon tartják, erre utal minden szentek vasárnapja elnevezése is. A halottak napja a húsvéti ünnepkörhöz kötődik: húshagyó szombaton, nagyböjt idején három alkalommal, valamint pünkösd előtt is megemlékeznek halottaikról, vagyis összesen öt különböző időpontban. Fontos kiemelni, hogy a mindenszentek és a halottak napja görög katolikus hagyománya visszaszorul Magyarországon, lényegében átvették a római katolikus szokásokat.   Ortodox (görögkeleti) ünnep: A nyugati és a keleti egyház között 1054-ben következett be a végleges szakítás, a liturgiában és a teológiában légyeges különbségek alakultak ki. Az ortodox egyházaknak nincs a pápához hasonló, egyetemesen elfogadott vezetője, a nemzeteknek általában saját egyházfőjük van. A mindenszentek pünkösd utáni első vasárnapra esik (minden szentek vasárnapja), a halottakról pedig többször is megemlékeznek. A legfontosabb ezek közül a nagyböjtöt előtt tartott húshagyó szombat (halottak szombatja), amikor ételt szentelnek a templomban, kiviszik a sírhoz, és ott elfogyasztják.   Anglikán ünnep: VIII. Henrik király a 16. században szakított Vatikánnal, ezzel megalapította az anglikán egyházat, amelynek a vezetője mindig az aktuális angol uralkodó. A szentek tiszteletét nem vetik el, bár a két egyház szentjei nem egyeznek meg teljesen. A halottak napját viszont nem tartják meg, bár a vallás bizonyos irányzatai - amelyek nyitottak a katolicizmus irányába – újra visszaemelték a megemlékezéseket. A szigetországban halottak napján nem szokás kilátogatni a temetőkbe, helyette a kelta gyökerekkel rendelkező, október 31-én tartott Halloween, és a november 5-re eső Guy Fawkes (örömtűz éjszakája) a meghatározó.     Kiskarácsony, nagykarácsony ... A dalt bizonyára mindenki ismeri, és valószínűleg a karácsony becézéseként értelmezi. Valójában két különböző téli ünnepet rejt az ének kezdősora.           A karácsonyi ünnepkör ádventtől vízkeresztig tart, ebben az időszakban az ünnepek rendkívül sűrűn követik egymást. Ennek oka, hogy a hagyományos társadalmakban a mezőgazdasági és a háztáji munka az évszak adottságainak megfelelően kevesebb volt. Az ünnepkör két kiemelkedő jeles napja a nagykarácsony és a kiskarácsony.   Nagykarácsony – december 25. Az ünnep tulajdonképpen karácsony első napja, a nyugati kereszténységben a 4. század óta Krisztus születésének napja. Jézus személye jelentősen háttérbe szorult, a 19. század végétől egyre inkább a karácsonyfa-állítás és az ajándékozás vette át a néphagyományok szerepét: az ünnep előtti böjtölés szinte teljesen ismeretlen fogalommá vált, betlehemezést pedig csak a hagyományőrző csoportok előadásában láthatunk.   Kiskarácsony – január 1. Az ünnepnek számos elnevezése alakult ki: kiskarácsony, karácsony nyolcada, Jézus névadása, Jézus körülmetélésének napja, újabban pedig újév. Krisztust a zsidó hagyományoknak megfelelően a világrajövetele utáni nyolcadik napon körülmetélték, valamint a névadásra is ekkor került sor. A rítus az Istenhez való tartozást fejezi ki, a gyermek ezzel válik a közösség tagjává, tulajdonképpen a keresztelés zsidó megfelelője. A kiskarácsonyhoz fűződő néphagyományok szintén háttérbe szorultak, január elsején a polgári újévet ünnepljük.   A karácsonyi ünnepkörhöz tartozó további jeles napok: Ádvent Borbála napja (december 4.), Miklós napja (december 6.), Luca napja (december 13.), szenteste/Ádám-Éva napja (december 24.), karácsony másnapja/István napja (december 26.), Szent János ünnepe (december 27.), aprószentek (december 28.), szilveszter (december 31.), újév (január 1.), vízkereszt (január 6.)         Kapcsolódó oldalak: Karácsonyi idézetek Karácsonyi versek Mézeskalács recept Újévi üdvözlet! - idézetek Szilveszter és újév hagyományai Szegedi ponty halászlé